2010. január 30., szombat

Itt most gyönyörű reggel van, itt ülök a balkonomon, kicsit kiszorultam a házamból, mert befogadtam egy havert, aki tegnap érkezett, és csupa teltház van mindenütt, és most alszik odabenn. A telehold már lebukott az egyik pámafa mögé, a nap meg feljött a másik mögül, rémes hangzavar van, mert valami rovarféle kórusban ordít, miközben egy csomó kakas igyekszik ébresztgetni az embereket. Az egyik idejött a balkon alá, és itt ordít, de a haveromat ez se zavarja, pedig tudhatná, hogy ez neki szól. Már megettem a reggelim egy részét ami papaya volt saját gyártású yoghurttal meg egy csöpp mézzel, ez volt az, amit a legcsekélyebb zajongással tudtam előállítani addig is, amíg lábujjhegyen kell járni.

A kutyák is nagyon izgatottak, láthatóan iszonyú érzés nekik állandóan elbúcsúztatni az embereket, akiket már megszoknak itt néhány hét vagy hónap alatt. A szomszédban meg éppen elköltözéshez pakolásznak, aminek én special örülök, mert egyrészt meg fog szűnni az állandó éjszakai randalírozás meg bulizás, másrészt meg pont az Andi fog ideköltözni mellém, és akkor mégiscsak sűrűbben látjuk majd egymást, mint eddig.De a kutyák, most izgulhatnak, hogy a következő lakó fogja-e őket annyira szeretni, mint az előző.

Tegnap átcsúsztam a narancsöves vizsgán 100-ból 104-et teljesítettem, ami elég jónak mondható, büszke is vagyok erre, de azért felmerült az is bennem, hogy vagy én vagyok zseni, vagy a vizsga negyon könnyű, mert nekem nagyon egyszerűnek tűnt az egész. Két ászanát kellett minőségileg előállítani, egyet meg mennyiségileg 15 percig kitartani mozdulatlanúl, meg volt egy tesztlap 20 kérdéssel és x-elgetni kellett. Ez izgi volt, mert ezekre a kérdésekre az írott anyagból lehetett válaszolni, meg az elhangzott előadásokból, és én történetesen ezeknek az előadásoknak a nagy részét technikai okok miatt nem is hallottam, az írott anyagot, meg néhány napja kaptam kézhez, amikor éppen a parapszichológiával voltam elfoglalva, aztán meg fel kellett ismerni egy zenének a csakrákra gyakorolt hatását, megállapítani, hogy ez a zene melyik csakrát veszi célba. Ez egy kicsit trükkös volt, mert akár egy másik csakra is lehetett volna, mint a helyes válasz, de nem tudtak túljárni az eszemen. Bár, akár az eszemen még túl is tudhattak volna járni, mert az kicsit hezitált, de az érzékeim valószínűleg elég jól működnek, mert azok egyértelműen mutatták a helyes választ. Ezért aztán csodálkozom ezen az ereményen. Szóval emiatt a tegnap esti záró ceremónián a szvámi rámtekert egy narancsövet, és jókívánságokat is mellé, ez jó érzés volt.

Már írtam arról, hogy itt milyen gyorsan teljesülnek a kívánságaim, már teljes erőből működik a dolog. Tegnap este a záróünnepség kellős közepén elment az áram, ami azt jelentette, hogy átváltottunk hangulatvilágításba, leálltak a ventillátorok, de az ünnepség csak folytatódott, röviddel ezután el kezdett az eső ömleni, és ez olyan mérhetetlen hangzavarral párosult, hogy az oklevélkiosztónak tényleg csak a tátogásából igyekeztünk leolvasni, hogy kinek is kell tapsolni. Ez így ment egy jó ideig, mígnem már megsokalltam, kezdett nagyon meleg lenni, és csak úgy megszólaltam megam elé, hogy jó lenne egy kis levegő, a haverom ekkor legyezni kezdett, de ez nem volt elegendő, és a következő percben megjött az áram meg a fény, akkor azt mondtam, hogy most már az eső is leállhatna, és néhány perc elteltével az is abbahagyta magát. Akkor a haverom azt kérdezte, hogy most lakást nem tudnék-e kigondolni neki, és akkor eszembe ötlött valami, és a követkző percben már megvolt a lakása is. Amiből Andi ma kiköltözik az üres lesz, úgyhogy megvolt a deal.

A mai vasárnap nagyon szépnek ígérkezik, a délelőtt csak olyan lazulással pihengetéssel, mosással meg ilyenekkel fog eltelni, 2 körül találkozunk Ineke-val a holland barátnémmel, és elmegyünk egy kicsit strandolni (eddig egyszer sikerült tengereznem, ez lesz a második)ott egy csomó mindent meg is beszélünk, ő egy nagy Thaiföld ismerő, és tanácsokat fog nekem adni, hogy hol tölthetem el legjobban az utolsó 5 napomat hazamenés előtt, én meg elmesélem neki a parapszichológi workshop utolsó délutánját, mert abból kihúzta magát, és rengeteg nagyon gyakorlati dologból maradt így ki.Közben, meg úszkálunk, meg napozunk, meg biztos valami finom gyümölcsöt falunk... Este, meg több, újonnan érkezett barátukkal találkozunk a Big Mountin-ban, ez egy jóga találkozó hely, ahol finom és egészséges kajákat tálalnak fel kedves és mosolygós pincérek.
Ez jó terv, nem?
Most megyek, és beindítom ezt a lazítós délelőttöt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése