az első szabad vasárnap

Hál Istennek vége a detox kúrámnak. Tegnap egy nagy adag görögdinnyével megtörtük a böjtöt, és utána még háromszor sikerült ennem, azóta is csak a kajára tudok gondolni. Most még öt napig kicsit vigyázni kell, van némi instrukció, hogy miket ehetünk a kúra után, de ez már maga a mennyország, amikor sima vízbefőtt rízs omlik szét a számban és sali, meg gyümülcs meg gyömbértea... tobzódok.
Sikerült leadnaom azt a 4 és fél kilót, amit a decemberi őrületek során magamra szedtem, úgyhogy versenysúlyomnál vagyok, és nagyon élvezem.
Tegnap volt egy nagy tapasztalásom, amit meg szeretnék örökíteni, és átadni az érdeklődőknek. Már lassan 5 éve sujkolom a jógaóráimon, hogy a jóga mennyire fantasztikus energiatáplálék, de mivel ilyen nagy kontrasztot még magam sem tapasztaltam, igen meglepődtem tegnap. Hajnalban keltem, mert a detoxból még volt néhány apróság hátra, és 8-ra már az iskolában kellett lennem, és alig vonszoltam magam. Teljesen el voltam erőtlenedve. Valahogy elvonaszoltam magam a jógateremig, az elméletet valahogy még végighallgattam, rendkívül magasröptű volt, az előadás utáni kérdés-feleletekből kb. egy kukkot sem értettem, és iszonyú hülyének éreztem magam (úgy gondoltam, hogy a többieknek ez már a kisujjukban van). Aztán kezdődött a jóga. A bemelegítő gyakorlatoknál még az ájulás környékezett, de gondoltam, még kitartok egy kicsit, mielőtt végleg végignyúlok a padlón. (Nehezítette a helyzetet, hogy még tanfelügyelőnk is volt, bár, tudom, ő nem engem figyelt, de akkor is!) Aztán kezdődött az ászanázás, és a padahasztászanánál - láss csodát - elkezdtem valóban feltöltődni, jó sokáig tartottuk, és mire feljöttünk elfelejtettem a gyengeséget, aztán az egész másfél órát végigcsináltam, minden ászanát kitartottam végig. És ez a feltöltött állapot egész estig velem volt. Estére megint kicsit elpilledtem, de ma már egyáltalán nem érzem gyengének magam.
Úgyhogy hajrá jógások, ha most még nem is érzitek ezt a nagy hatást, csak gyakoroljatok, és egyszercsak... Az iskolában meg kiderült, hogy jan 30-án (2 hét múlva) vizsgáznom kell ahhoz, hogy a következő osztályba léphessek, úgyhogy először beindult a majré-gépezet, mert semmilyen írott anyag nincs itt velem a 4-8-osztályig, amiből kicsit felkészülhessek az elméletből, és a gyakorlatból is kicsit kiestem most, és látván a kívánalmakat, elég messze érzem most magamtól a "narancsövet" de nem adom fel, mert itt már beindult az a folyamat, hogy minden megoldás előbb-utóbb felém jön.
Pl eddig nem sikerült beüzemelnem az itteni telefonomat semmilyen módon, Andi vásárot telefonkártyát nekem, és nem sikerült vele telefonálnom, Andi visszavitte a boltba, és azt mondták semmi gond vele, aztán továbbra sem sikerült telefonálnom. Tegnap találkoztam egy régi ismerőssel, akivel szerettünk volna telefonszámot cserélni, de mondtam neki, hogy csak ő tud engem hívni, mert valamiért nekem nem megy a telefonálás, megszakértette, majd kivett a tárcájából egy telefonkártyát, behelyezte, és máris rendben volt minden. Ez itt így megy. Úgy emlékszem, hogy tavaly ez a második hónapban úgy begyorsult, hogy a végén már csak gondolni kellett valamire, és azonnal teljesült. Aki nem hiszi, jöjjön ide és nézze meg a saját szemével.

Továbbra is várom a híreiteket, nem a BKV sztrájkról, mert arról tudok, és eléggé sajnállak ezért benneteket, nagy káosz lehet, hanem, hogy mi van veletke, hogy megy ott az élet, és, hogy miket gondoltok róla.
Szeretettel: Éva