detox

Sziasztok,

Nem is akartam írni, nehogy azt higgye bárki, hogy sajnálnia kell, de aztán mégis rászántam magam, mert szeretném,ha magamnak is megmaradnának ezek emlékfoszlányokként, hogy tudjam, milyen volt ez a mostani kezdet.
Rémesen gyenge vagyok, teljesen energiátlan, egész nap legszívesebben csak elnyúlnék az ágyon vagy a függőágyban döglenék. Közben tudom, hogy ez nem jó így, és mindíg elhatározom, hogy átmegyek reggel jógázni az elsőszintesekhez, aztán, amikor közeleg az idő, mégis úgy döntök, hogy nem megyek, mert semmiféle ingerenciát nem érzek a mozgás iránt. Ennak persze még más oka is van, hogy a regisztrációmat nem tudom elintézni, mert túl komplikált helyzet vagyok a főnökségnek, és nem akarok a regisztráción túl sok komplikációt, megvárom, amíg tisztázódik a helyzetem.
Néha sikerül meditálnom, ami segít, aztán megint csak a döglést kívánom. Közben pedig egész nap el vagyunk foglalva, egymást követik a különféle detox programok, ivás, gyógykapszulák bevétele (6 db, és annyira büdös, hogy a kapszulán keresztül is átsejlik az illata)szauna, masszázs, kolema(ez a 18 literes beöntés) Megszámoltam, összesen 14 program van reggel fél 8-tól este kb 10-ig.Brrrrr!
Most az 5. napnál tartok, és 7 és fél napos az egész, úgyhogy már látszik az alagút vége.
Fotókat is csak a repülőn csináltam a telefonommal, annak meg nem hoztam el a zsinórját, hogy a gépembe át tudnám tölteni és meg tudnám nektek mutatni, de ami késik nem múlik. Most zuhog az eső, de ha eláll csinálok néhány képet a szállásomról, hogy lássátok hol "senyvedek"
Azért a saját jógaóráimra eljárok, és azt nagyon élvezem, de sokkal kevesebbet tudok csinálni mint a társaim, le kell állnom és pihegni sokszor. Ez megengedett, ha valaki ezt a kúrát csinálja, ezt itt mindeki elismeri. Szóval jelenleg ez van itt velem, tudom, hogy ez nem túl érdekes, nekem se, kicsit igénybe veszi a türelmemet, és igyekszem figyelni a reakciómat az ilyen punnyadt helyzetekre. Jobban szeretem a pörgést, de nyilván ilyenekre is szüksége van az ember lányának. Játszadozom azzal a gondolattal, hogy milyen lehet a szegény öregeknek, akik a természetük szerint még nagyon mozognának, de nem engedi őket a testük. Vagy a betegeknek... Emlékszem, amikor anyukám az élete végefelé (szerencsére csak néhány hónap volt neki ennyire nehéz a halála előtt)arról panaszkodott, hogy szeretne átmenni a Fény utcai piacra, ami a házunkkal szemben volt, és a szive bírná is, de a lábai már nem. engedelmeskednek.
Még az is zavar, hogy ebben a semmittevős időben internetfüggő lettem, még inkább, mint eddig, rémesen várom az otthoni híreket, minden személyes üzenetnek külön nagyon örülök.
Szeretettel: Éva