minden elkezdődött egyszerre

Szombaton elkezdtem az iskolábajárást. Szombatonként és keddenként megyek és 3/48-12-ig tart. A menete olyan, mint a többinek, rövid bevezetés és adminisztráció, meg kihirdetnivalók után megnézünk egy swami DVD-t a soronkövetkező technikáról, utána lehet a jelenlévő tanártól kérdezgetni, aztán kezdődik a Hatha jóga óra. A tanárunk nagyon profi, Ádámnak hívják, csillógó kék szemei vannak, és nagyon profin beszél, néha a nagyon kacifántos kérdésekre nem tud ugyan válaszolni, de azt is cukin csinálja. Feljegyzi, és megkérdezi a swámit, és következő órán visszatér rá. A jógaóra nagyon erős volt, és nagyon jól felépített.
Szintén tegnap kezdtem a detoxifikáló programot is, és ez most nagyon igénybe vesz, leálltam a kávéról, úgyhogy megjelent egy durva fejfájás, és ez most nagyon ragaszkodik hozzám. Így a mai napot ejtőzéssel töltöttem, többször ledőltem néhány percre és másfél óra múlva tértem magamhoz. Azt mondják, hogy ezen túl fogok lendülni, és akor majd nagyon jó lesz nekem. Már várom.
Tegnap este így fejfájósan elrobogóztam az új jógaterembe, mert a tanároknak megerősítő meditációt tartott a swámi, ami egyébként nagyon felemelő dolog, de a fejfájásom maximálisan akadályozott, hogy teljesen ott legyek. Azért talán mégis megerősödtem tanár-mivoltomban.
Az új terem gyönyörű,és egyébként is nagyokat lépett a suli a tavalyi állapothoz képest, két teremmel, egy étteremmel, meg ki tudja még mivel bővült, nagyon dolgoznak a legények itt.
Ezt az "elrobogóztam"-ot, úgy kell érteni, hogy valaki megkönyörült rajtam, és elvitt a robogóján, és valaki más meg hazarobogott velem. Ez a helyváltoztatás nagyon nagy gond most nekem. A robogóhoz gyáva vagyok, a biciklin gondolkodom, ha a detoxot túlélem, bérelek egyet. Itt van Mike, a 73 éves izraeli jógi, aki egy dzsippet tart itt fenn, és a szomszéd bungalow-ban lakik, és még ráadásul ő is a 8-ikba jár, szóval nagyon kézenfekvő lenne a megoldás, hogy ő hurcolásszon, de nem nagyon lelkes, ha megkérem. Persze semmiért sem lelkes, lehet, hogy neki ez az alapjárata, és 70 fölött ez már normális, de nem szivesen kérem meg rendszeresen.
Délután sikerült Andival kicsit traccsolni, aztán nekiindultunk, hogy vásárolunk néhány szükséges dolgot, de én a remegő lábaimmal csak a szomszéd élelmiszerboltig jutottam, ott feladtam, és visszajöttem inkább pihegni. Andi aztán továbbment, és megvette nekem a telefonkártyát, úgyhogy mostmár tudok itt a helyiekkel is kommunikálni.
Mára ennyi, ha lesz érdekes, írok.
Várom a ti híreiteket.
Éva