Újra Thaiföldön /Koh Phangan/ AGAMA

Újra itt vagyok,

Inkább csak testestől mint lelkestől, az még valahol Kairó és Bangkok között lehet, valamikorra holnap déltájra várom, hogy megérkezzen ide a szigetre.
Addig elmesélem, hogy az utazás váratlanul jól sikerült. Minden símán ment, semmi csúszás, késés, éhezés, szomjúhozás, fázás, túl meleg és egyéb kellemetlenség nem tartkították a helyzetet.Azért egy s más történt, de a várakozásomhoz képest elég jól tűrtem a megpróbáltatásokat.
Az Egyptair jól vizsgázott, pl: finom friss salátakölteményt szolgált fel és pont, amikorra megéheztem. A stewardes-ek szépek és kedvesek voltak. A pilóta ügyes volt, az nem az ő hibája, hogy olyan meredeken kellett leereszkednie(valószínűleg így tudta legjobban eltalálni a repteret), hogy az én náthás fülem még mindíg ettől a leszállástól pattog minden egyes nyelésnél.Úgy bedugult a fülem, hogy emlékeztetett egy régi hasonló alkalomra, amikor ultrahanggal kezelték a fülemet, mert a repülőn bevérzett (ez volt az anamnézis) A kairói reptéren orvost kerestem, mert szét akart durranni a fejem,és gondoltam, talán van valami cseppjük vagy fúrójuk, vagy valamijük, amivel kiszabadítják azt a valamit, ami beszorult. Körültekintő biztonsági intézkedések után bejutottam az elsősegély dokihoz, aki rémesen csodálkozott a problémámon, mintha soha ilyen panasszal még nem fordultak volna hozzá, csodálkozva mutogatta, hogy hogy kell befogni az orromat, meg nyeldekelni meg ilyenek, és amikor kiderült, hogy én már mindent kipróbáltam, akkor kedvesen ingatta a fejét, majd adott két szem fájdalomcsillapítót, hogy majd vegyem be, ha fájni is fog. Így felszerelkezve nekivágtam a második repülésnek, és eléggé aggódtam, mert tudtam, hogy ez a gép ugyanolyan magasra fog felszállni( ha nem még magasabbra, mert ez már egy óriásgép volt), és majd lejönni, mint az előző.
Aztán még egy harmadik fel-leszállást is túléltem eléggé hasonló tünetekkel, de ma, amikor már sikerült egy 14 órás alváson is túlesnem csak pattog kicsit. A másik kellemetlen affér a Ko Phangani kikötőben történt,amikor én lettem a felelős, hogy a szegény taxisnak nem akadt több utasa, és ezért a teljes oda-vissza utat, meg a kiesett bevételét is velem akarta megtéríttetni. Hát, rémesen viselkedtem, nem volt elég, hogy megmondtam neki, hogy ezt nem akarom, még hisztériáztam is egy sort, és olyan dolgokat közöltem vele, amire láthatólag egyáltalán nem volt kíváncsi. Pl elmondtam neki, hogy mennyire fáradt vagyok 25 óra utazás után, hogy hány éves vagyok, meg, hogy betegen indultam el otthonról... ilyeneket. Aztán, amikor ez nem hatott, hogy egy normális viteldíjat számítson fel nekem, akkor kiszálltam, levettem a dögnehéz csomagokat, és teljesen tehetetlennek éreztem magam Egyébként meg látszott, hogy más megoldás egyáltalán nem kínálkozik, hogy eljussak a szálláshelyemre. Még annyit tettem hozzá a pasinak, hogy nincs rendben, amit csinál, és ekkor megkegyelmezett és egy dupla árral kiegyeztünk az ötszötös helyett. (Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem?)
Az érkezésem nagyon kellemes volt, mindjárt néhány kedves ismerőssel találkoztam, akik szeretettel fogadtak, és azonnal elkezdték a szokásos csodálkozást, hogy honnan szedem ezt a rengeteg energiát, ami még ilyen utazás után is sugárzik belőlem. Meg kell mondjam, én meg közben kb. 120 évesnek éreztem magam, és csak egy meleg levesre meg egy ágyra vágytam, de nagyon.
Még nagyon örültem, hogy a szálló régi alkalmazottait itt találtam, mert drukkoltam nekik, hogy a (főnök)Vangelis-bánásmód ellenére kitartsanak, és tudjanak maradni, mert ez a munkalehetőség ennek a Burmai családnak áldás.
Polyák Andival még sikerült összetalálkoznunk, elkezdte, és ő is élvezi a tanárképzőt, közel lakunk egymáshoz, és mindketten örülünk a másik jelenlétének. Az emberek érdeklődve fülelnek, amikor az egzotikus magyar nyelven csacsogunk.
Ma szabad vagyok, aklimatizálódok, és este kezdem a detox kúrát, ami 8 napig fog tartani, és, hacsak nem lesz valami kirívóan új érdekesség, erről nem fogok részletesen írni. Tavaly már megcsináltam, és nagyon sokat írtam róla, ha ebből véletlenül kimaradtál volna, és kiváncsi vagy, akkor elolvashatod a tavalyi jegyzetek között.
Holnap lesz az első órám, várom.
És várom az otthoni híreket is, kicsit aggódom hogy a kis lakásom bérlője hogyan tudja magát belakni, és hogy viselkedik a lakás, a szobák, a virágok, az edények, engedelmeskednek-e annyira neki is, mint ahogy nekem szoktak...
Írjatok, ha van valami érdekes.

Szeretettel: Éva