Itt most gyönyörű reggel van, itt ülök a balkonomon, kicsit kiszorultam a házamból, mert befogadtam egy havert, aki tegnap érkezett, és csupa teltház van mindenütt, és most alszik odabenn. A telehold már lebukott az egyik pámafa mögé, a nap meg feljött a másik mögül, rémes hangzavar van, mert valami rovarféle kórusban ordít, miközben egy csomó kakas igyekszik ébresztgetni az embereket. Az egyik idejött a balkon alá, és itt ordít, de a haveromat ez se zavarja, pedig tudhatná, hogy ez neki szól. Már megettem a reggelim egy részét ami papaya volt saját gyártású yoghurttal meg egy csöpp mézzel, ez volt az, amit a legcsekélyebb zajongással tudtam előállítani addig is, amíg lábujjhegyen kell járni.

A kutyák is nagyon izgatottak, láthatóan iszonyú érzés nekik állandóan elbúcsúztatni az embereket, akiket már megszoknak itt néhány hét vagy hónap alatt. A szomszédban meg éppen elköltözéshez pakolásznak, aminek én special örülök, mert egyrészt meg fog szűnni az állandó éjszakai randalírozás meg bulizás, másrészt meg pont az Andi fog ideköltözni mellém, és akkor mégiscsak sűrűbben látjuk majd egymást, mint eddig.De a kutyák, most izgulhatnak, hogy a következő lakó fogja-e őket annyira szeretni, mint az előző.

Tegnap átcsúsztam a narancsöves vizsgán 100-ból 104-et teljesítettem, ami elég jónak mondható, büszke is vagyok erre, de azért felmerült az is bennem, hogy vagy én vagyok zseni, vagy a vizsga negyon könnyű, mert nekem nagyon egyszerűnek tűnt az egész. Két ászanát kellett minőségileg előállítani, egyet meg mennyiségileg 15 percig kitartani mozdulatlanúl, meg volt egy tesztlap 20 kérdéssel és x-elgetni kellett. Ez izgi volt, mert ezekre a kérdésekre az írott anyagból lehetett válaszolni, meg az elhangzott előadásokból, és én történetesen ezeknek az előadásoknak a nagy részét technikai okok miatt nem is hallottam, az írott anyagot, meg néhány napja kaptam kézhez, amikor éppen a parapszichológiával voltam elfoglalva, aztán meg fel kellett ismerni egy zenének a csakrákra gyakorolt hatását, megállapítani, hogy ez a zene melyik csakrát veszi célba. Ez egy kicsit trükkös volt, mert akár egy másik csakra is lehetett volna, mint a helyes válasz, de nem tudtak túljárni az eszemen. Bár, akár az eszemen még túl is tudhattak volna járni, mert az kicsit hezitált, de az érzékeim valószínűleg elég jól működnek, mert azok egyértelműen mutatták a helyes választ. Ezért aztán csodálkozom ezen az ereményen. Szóval emiatt a tegnap esti záró ceremónián a szvámi rámtekert egy narancsövet, és jókívánságokat is mellé, ez jó érzés volt.

Már írtam arról, hogy itt milyen gyorsan teljesülnek a kívánságaim, már teljes erőből működik a dolog. Tegnap este a záróünnepség kellős közepén elment az áram, ami azt jelentette, hogy átváltottunk hangulatvilágításba, leálltak a ventillátorok, de az ünnepség csak folytatódott, röviddel ezután el kezdett az eső ömleni, és ez olyan mérhetetlen hangzavarral párosult, hogy az oklevélkiosztónak tényleg csak a tátogásából igyekeztünk leolvasni, hogy kinek is kell tapsolni. Ez így ment egy jó ideig, mígnem már megsokalltam, kezdett nagyon meleg lenni, és csak úgy megszólaltam megam elé, hogy jó lenne egy kis levegő, a haverom ekkor legyezni kezdett, de ez nem volt elegendő, és a következő percben megjött az áram meg a fény, akkor azt mondtam, hogy most már az eső is leállhatna, és néhány perc elteltével az is abbahagyta magát. Akkor a haverom azt kérdezte, hogy most lakást nem tudnék-e kigondolni neki, és akkor eszembe ötlött valami, és a követkző percben már megvolt a lakása is. Amiből Andi ma kiköltözik az üres lesz, úgyhogy megvolt a deal.

A mai vasárnap nagyon szépnek ígérkezik, a délelőtt csak olyan lazulással pihengetéssel, mosással meg ilyenekkel fog eltelni, 2 körül találkozunk Ineke-val a holland barátnémmel, és elmegyünk egy kicsit strandolni (eddig egyszer sikerült tengereznem, ez lesz a második)ott egy csomó mindent meg is beszélünk, ő egy nagy Thaiföld ismerő, és tanácsokat fog nekem adni, hogy hol tölthetem el legjobban az utolsó 5 napomat hazamenés előtt, én meg elmesélem neki a parapszichológi workshop utolsó délutánját, mert abból kihúzta magát, és rengeteg nagyon gyakorlati dologból maradt így ki.Közben, meg úszkálunk, meg napozunk, meg biztos valami finom gyümölcsöt falunk... Este, meg több, újonnan érkezett barátukkal találkozunk a Big Mountin-ban, ez egy jóga találkozó hely, ahol finom és egészséges kajákat tálalnak fel kedves és mosolygós pincérek.
Ez jó terv, nem?
Most megyek, és beindítom ezt a lazítós délelőttöt.

narancsőv

Egy óra múlva megmérettetek, és, ha sikerül, akkor narancsöves leszek.
Csak kicsit izgulok, elég egyértelmű a vizsgaanyag, talán egy kicsit edzettebbnek kellene lennem most ahhoz, hogy a gyakorlatokat tökéletesen meg tudjam csinálni, de, meglátjuk...

Egy nagyon szép és nehéz héten vagyok most túl. Parapszichológiai workshop volt, 5 napos, reggeltől estig, délben egy meglehetős szünettel, és ide kellett beférnie a az iskolámnak de csak két napon. Ezek a napok tömények voltak, de megérte. Csuda dolgokat tanultam a láthatatlan világról, technikákat, amivel segíthetem a boldogulásomat, és, esetleg másokét is...

Átköltöztem egy saját Bungalow-ba, mostmár van konyhám, és kotyvaszthatnék kedvemre, de most meg időm nem volt rá, úgyhogy itt vannak az alapanyagok, és várják, hogy időm is meg kedvem is legyen főzöcskézni. Azért jókat eszem, a közelben megnyílt egy finom és egészséges étkezde, ott kapkodtam be a falatokat, amikor akadt egy negyed órám két foglalkozás között. Vettem magamnak egy csomó gyümölcsöt, olyanokat, amiket tavaly még nem mertem megkóstolni, mert nagyon gyanús külsejük volt, és azokat csipegetem, ha nincs más ennivaló.

Szeretem ezeket a thai embereket. Nagyon erősnek és dolgosnak látom őket. Mostmár napok óta figyelek egy férfit, aki egy nagy füves területet próbál rendbehozni, valami baja lehet, mert nem nagyon tud lépegetni, csak néhány centire tologatja előre-hátra a lábát egy hatalmas gumicsizmában. És csodálatosan halad mégis a rendcsinálással.

A ruhamosásssal nem bajlódok, mert ezt is nagyon jól csinálják itt a thai-ok, kilóját 40 Batért (kb 200 ft) gyönyörűen kimossák-vasalják 1-2 nap alatt. A napon szárad minden, és illatosak a ruhák.:-)

Ma meg holnap még kicsit nyalogatom a sebeimet, megpróbálom újraolvasni ami a workshopon történt, és esetleg el is kezdem megvalósítani a kapott feladatokat, aztán jövő héten kezdődik a 9. szint. Iszonyúan röpül itt az idő, már csak 5 hét van hátra, és hazaindulok.

Remélem, a következő bejegyzésem töményebb lesz, most elég ennyi, megyek vizsgázni.

az első szabad vasárnap

Hál Istennek vége a detox kúrámnak. Tegnap egy nagy adag görögdinnyével megtörtük a böjtöt, és utána még háromszor sikerült ennem, azóta is csak a kajára tudok gondolni. Most még öt napig kicsit vigyázni kell, van némi instrukció, hogy miket ehetünk a kúra után, de ez már maga a mennyország, amikor sima vízbefőtt rízs omlik szét a számban és sali, meg gyümülcs meg gyömbértea... tobzódok.
Sikerült leadnaom azt a 4 és fél kilót, amit a decemberi őrületek során magamra szedtem, úgyhogy versenysúlyomnál vagyok, és nagyon élvezem.
Tegnap volt egy nagy tapasztalásom, amit meg szeretnék örökíteni, és átadni az érdeklődőknek. Már lassan 5 éve sujkolom a jógaóráimon, hogy a jóga mennyire fantasztikus energiatáplálék, de mivel ilyen nagy kontrasztot még magam sem tapasztaltam, igen meglepődtem tegnap. Hajnalban keltem, mert a detoxból még volt néhány apróság hátra, és 8-ra már az iskolában kellett lennem, és alig vonszoltam magam. Teljesen el voltam erőtlenedve. Valahogy elvonaszoltam magam a jógateremig, az elméletet valahogy még végighallgattam, rendkívül magasröptű volt, az előadás utáni kérdés-feleletekből kb. egy kukkot sem értettem, és iszonyú hülyének éreztem magam (úgy gondoltam, hogy a többieknek ez már a kisujjukban van). Aztán kezdődött a jóga. A bemelegítő gyakorlatoknál még az ájulás környékezett, de gondoltam, még kitartok egy kicsit, mielőtt végleg végignyúlok a padlón. (Nehezítette a helyzetet, hogy még tanfelügyelőnk is volt, bár, tudom, ő nem engem figyelt, de akkor is!) Aztán kezdődött az ászanázás, és a padahasztászanánál - láss csodát - elkezdtem valóban feltöltődni, jó sokáig tartottuk, és mire feljöttünk elfelejtettem a gyengeséget, aztán az egész másfél órát végigcsináltam, minden ászanát kitartottam végig. És ez a feltöltött állapot egész estig velem volt. Estére megint kicsit elpilledtem, de ma már egyáltalán nem érzem gyengének magam.
Úgyhogy hajrá jógások, ha most még nem is érzitek ezt a nagy hatást, csak gyakoroljatok, és egyszercsak... Az iskolában meg kiderült, hogy jan 30-án (2 hét múlva) vizsgáznom kell ahhoz, hogy a következő osztályba léphessek, úgyhogy először beindult a majré-gépezet, mert semmilyen írott anyag nincs itt velem a 4-8-osztályig, amiből kicsit felkészülhessek az elméletből, és a gyakorlatból is kicsit kiestem most, és látván a kívánalmakat, elég messze érzem most magamtól a "narancsövet" de nem adom fel, mert itt már beindult az a folyamat, hogy minden megoldás előbb-utóbb felém jön.
Pl eddig nem sikerült beüzemelnem az itteni telefonomat semmilyen módon, Andi vásárot telefonkártyát nekem, és nem sikerült vele telefonálnom, Andi visszavitte a boltba, és azt mondták semmi gond vele, aztán továbbra sem sikerült telefonálnom. Tegnap találkoztam egy régi ismerőssel, akivel szerettünk volna telefonszámot cserélni, de mondtam neki, hogy csak ő tud engem hívni, mert valamiért nekem nem megy a telefonálás, megszakértette, majd kivett a tárcájából egy telefonkártyát, behelyezte, és máris rendben volt minden. Ez itt így megy. Úgy emlékszem, hogy tavaly ez a második hónapban úgy begyorsult, hogy a végén már csak gondolni kellett valamire, és azonnal teljesült. Aki nem hiszi, jöjjön ide és nézze meg a saját szemével.

Továbbra is várom a híreiteket, nem a BKV sztrájkról, mert arról tudok, és eléggé sajnállak ezért benneteket, nagy káosz lehet, hanem, hogy mi van veletke, hogy megy ott az élet, és, hogy miket gondoltok róla.
Szeretettel: Éva

detox

Sziasztok,

Nem is akartam írni, nehogy azt higgye bárki, hogy sajnálnia kell, de aztán mégis rászántam magam, mert szeretném,ha magamnak is megmaradnának ezek emlékfoszlányokként, hogy tudjam, milyen volt ez a mostani kezdet.
Rémesen gyenge vagyok, teljesen energiátlan, egész nap legszívesebben csak elnyúlnék az ágyon vagy a függőágyban döglenék. Közben tudom, hogy ez nem jó így, és mindíg elhatározom, hogy átmegyek reggel jógázni az elsőszintesekhez, aztán, amikor közeleg az idő, mégis úgy döntök, hogy nem megyek, mert semmiféle ingerenciát nem érzek a mozgás iránt. Ennak persze még más oka is van, hogy a regisztrációmat nem tudom elintézni, mert túl komplikált helyzet vagyok a főnökségnek, és nem akarok a regisztráción túl sok komplikációt, megvárom, amíg tisztázódik a helyzetem.
Néha sikerül meditálnom, ami segít, aztán megint csak a döglést kívánom. Közben pedig egész nap el vagyunk foglalva, egymást követik a különféle detox programok, ivás, gyógykapszulák bevétele (6 db, és annyira büdös, hogy a kapszulán keresztül is átsejlik az illata)szauna, masszázs, kolema(ez a 18 literes beöntés) Megszámoltam, összesen 14 program van reggel fél 8-tól este kb 10-ig.Brrrrr!
Most az 5. napnál tartok, és 7 és fél napos az egész, úgyhogy már látszik az alagút vége.
Fotókat is csak a repülőn csináltam a telefonommal, annak meg nem hoztam el a zsinórját, hogy a gépembe át tudnám tölteni és meg tudnám nektek mutatni, de ami késik nem múlik. Most zuhog az eső, de ha eláll csinálok néhány képet a szállásomról, hogy lássátok hol "senyvedek"
Azért a saját jógaóráimra eljárok, és azt nagyon élvezem, de sokkal kevesebbet tudok csinálni mint a társaim, le kell állnom és pihegni sokszor. Ez megengedett, ha valaki ezt a kúrát csinálja, ezt itt mindeki elismeri. Szóval jelenleg ez van itt velem, tudom, hogy ez nem túl érdekes, nekem se, kicsit igénybe veszi a türelmemet, és igyekszem figyelni a reakciómat az ilyen punnyadt helyzetekre. Jobban szeretem a pörgést, de nyilván ilyenekre is szüksége van az ember lányának. Játszadozom azzal a gondolattal, hogy milyen lehet a szegény öregeknek, akik a természetük szerint még nagyon mozognának, de nem engedi őket a testük. Vagy a betegeknek... Emlékszem, amikor anyukám az élete végefelé (szerencsére csak néhány hónap volt neki ennyire nehéz a halála előtt)arról panaszkodott, hogy szeretne átmenni a Fény utcai piacra, ami a házunkkal szemben volt, és a szive bírná is, de a lábai már nem. engedelmeskednek.
Még az is zavar, hogy ebben a semmittevős időben internetfüggő lettem, még inkább, mint eddig, rémesen várom az otthoni híreket, minden személyes üzenetnek külön nagyon örülök.
Szeretettel: Éva

minden elkezdődött egyszerre

Szombaton elkezdtem az iskolábajárást. Szombatonként és keddenként megyek és 3/48-12-ig tart. A menete olyan, mint a többinek, rövid bevezetés és adminisztráció, meg kihirdetnivalók után megnézünk egy swami DVD-t a soronkövetkező technikáról, utána lehet a jelenlévő tanártól kérdezgetni, aztán kezdődik a Hatha jóga óra. A tanárunk nagyon profi, Ádámnak hívják, csillógó kék szemei vannak, és nagyon profin beszél, néha a nagyon kacifántos kérdésekre nem tud ugyan válaszolni, de azt is cukin csinálja. Feljegyzi, és megkérdezi a swámit, és következő órán visszatér rá. A jógaóra nagyon erős volt, és nagyon jól felépített.
Szintén tegnap kezdtem a detoxifikáló programot is, és ez most nagyon igénybe vesz, leálltam a kávéról, úgyhogy megjelent egy durva fejfájás, és ez most nagyon ragaszkodik hozzám. Így a mai napot ejtőzéssel töltöttem, többször ledőltem néhány percre és másfél óra múlva tértem magamhoz. Azt mondják, hogy ezen túl fogok lendülni, és akor majd nagyon jó lesz nekem. Már várom.
Tegnap este így fejfájósan elrobogóztam az új jógaterembe, mert a tanároknak megerősítő meditációt tartott a swámi, ami egyébként nagyon felemelő dolog, de a fejfájásom maximálisan akadályozott, hogy teljesen ott legyek. Azért talán mégis megerősödtem tanár-mivoltomban.
Az új terem gyönyörű,és egyébként is nagyokat lépett a suli a tavalyi állapothoz képest, két teremmel, egy étteremmel, meg ki tudja még mivel bővült, nagyon dolgoznak a legények itt.
Ezt az "elrobogóztam"-ot, úgy kell érteni, hogy valaki megkönyörült rajtam, és elvitt a robogóján, és valaki más meg hazarobogott velem. Ez a helyváltoztatás nagyon nagy gond most nekem. A robogóhoz gyáva vagyok, a biciklin gondolkodom, ha a detoxot túlélem, bérelek egyet. Itt van Mike, a 73 éves izraeli jógi, aki egy dzsippet tart itt fenn, és a szomszéd bungalow-ban lakik, és még ráadásul ő is a 8-ikba jár, szóval nagyon kézenfekvő lenne a megoldás, hogy ő hurcolásszon, de nem nagyon lelkes, ha megkérem. Persze semmiért sem lelkes, lehet, hogy neki ez az alapjárata, és 70 fölött ez már normális, de nem szivesen kérem meg rendszeresen.
Délután sikerült Andival kicsit traccsolni, aztán nekiindultunk, hogy vásárolunk néhány szükséges dolgot, de én a remegő lábaimmal csak a szomszéd élelmiszerboltig jutottam, ott feladtam, és visszajöttem inkább pihegni. Andi aztán továbbment, és megvette nekem a telefonkártyát, úgyhogy mostmár tudok itt a helyiekkel is kommunikálni.
Mára ennyi, ha lesz érdekes, írok.
Várom a ti híreiteket.
Éva

Újra Thaiföldön /Koh Phangan/ AGAMA

Újra itt vagyok,

Inkább csak testestől mint lelkestől, az még valahol Kairó és Bangkok között lehet, valamikorra holnap déltájra várom, hogy megérkezzen ide a szigetre.
Addig elmesélem, hogy az utazás váratlanul jól sikerült. Minden símán ment, semmi csúszás, késés, éhezés, szomjúhozás, fázás, túl meleg és egyéb kellemetlenség nem tartkították a helyzetet.Azért egy s más történt, de a várakozásomhoz képest elég jól tűrtem a megpróbáltatásokat.
Az Egyptair jól vizsgázott, pl: finom friss salátakölteményt szolgált fel és pont, amikorra megéheztem. A stewardes-ek szépek és kedvesek voltak. A pilóta ügyes volt, az nem az ő hibája, hogy olyan meredeken kellett leereszkednie(valószínűleg így tudta legjobban eltalálni a repteret), hogy az én náthás fülem még mindíg ettől a leszállástól pattog minden egyes nyelésnél.Úgy bedugult a fülem, hogy emlékeztetett egy régi hasonló alkalomra, amikor ultrahanggal kezelték a fülemet, mert a repülőn bevérzett (ez volt az anamnézis) A kairói reptéren orvost kerestem, mert szét akart durranni a fejem,és gondoltam, talán van valami cseppjük vagy fúrójuk, vagy valamijük, amivel kiszabadítják azt a valamit, ami beszorult. Körültekintő biztonsági intézkedések után bejutottam az elsősegély dokihoz, aki rémesen csodálkozott a problémámon, mintha soha ilyen panasszal még nem fordultak volna hozzá, csodálkozva mutogatta, hogy hogy kell befogni az orromat, meg nyeldekelni meg ilyenek, és amikor kiderült, hogy én már mindent kipróbáltam, akkor kedvesen ingatta a fejét, majd adott két szem fájdalomcsillapítót, hogy majd vegyem be, ha fájni is fog. Így felszerelkezve nekivágtam a második repülésnek, és eléggé aggódtam, mert tudtam, hogy ez a gép ugyanolyan magasra fog felszállni( ha nem még magasabbra, mert ez már egy óriásgép volt), és majd lejönni, mint az előző.
Aztán még egy harmadik fel-leszállást is túléltem eléggé hasonló tünetekkel, de ma, amikor már sikerült egy 14 órás alváson is túlesnem csak pattog kicsit. A másik kellemetlen affér a Ko Phangani kikötőben történt,amikor én lettem a felelős, hogy a szegény taxisnak nem akadt több utasa, és ezért a teljes oda-vissza utat, meg a kiesett bevételét is velem akarta megtéríttetni. Hát, rémesen viselkedtem, nem volt elég, hogy megmondtam neki, hogy ezt nem akarom, még hisztériáztam is egy sort, és olyan dolgokat közöltem vele, amire láthatólag egyáltalán nem volt kíváncsi. Pl elmondtam neki, hogy mennyire fáradt vagyok 25 óra utazás után, hogy hány éves vagyok, meg, hogy betegen indultam el otthonról... ilyeneket. Aztán, amikor ez nem hatott, hogy egy normális viteldíjat számítson fel nekem, akkor kiszálltam, levettem a dögnehéz csomagokat, és teljesen tehetetlennek éreztem magam Egyébként meg látszott, hogy más megoldás egyáltalán nem kínálkozik, hogy eljussak a szálláshelyemre. Még annyit tettem hozzá a pasinak, hogy nincs rendben, amit csinál, és ekkor megkegyelmezett és egy dupla árral kiegyeztünk az ötszötös helyett. (Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem?)
Az érkezésem nagyon kellemes volt, mindjárt néhány kedves ismerőssel találkoztam, akik szeretettel fogadtak, és azonnal elkezdték a szokásos csodálkozást, hogy honnan szedem ezt a rengeteg energiát, ami még ilyen utazás után is sugárzik belőlem. Meg kell mondjam, én meg közben kb. 120 évesnek éreztem magam, és csak egy meleg levesre meg egy ágyra vágytam, de nagyon.
Még nagyon örültem, hogy a szálló régi alkalmazottait itt találtam, mert drukkoltam nekik, hogy a (főnök)Vangelis-bánásmód ellenére kitartsanak, és tudjanak maradni, mert ez a munkalehetőség ennek a Burmai családnak áldás.
Polyák Andival még sikerült összetalálkoznunk, elkezdte, és ő is élvezi a tanárképzőt, közel lakunk egymáshoz, és mindketten örülünk a másik jelenlétének. Az emberek érdeklődve fülelnek, amikor az egzotikus magyar nyelven csacsogunk.
Ma szabad vagyok, aklimatizálódok, és este kezdem a detox kúrát, ami 8 napig fog tartani, és, hacsak nem lesz valami kirívóan új érdekesség, erről nem fogok részletesen írni. Tavaly már megcsináltam, és nagyon sokat írtam róla, ha ebből véletlenül kimaradtál volna, és kiváncsi vagy, akkor elolvashatod a tavalyi jegyzetek között.
Holnap lesz az első órám, várom.
És várom az otthoni híreket is, kicsit aggódom hogy a kis lakásom bérlője hogyan tudja magát belakni, és hogy viselkedik a lakás, a szobák, a virágok, az edények, engedelmeskednek-e annyira neki is, mint ahogy nekem szoktak...
Írjatok, ha van valami érdekes.

Szeretettel: Éva