Vége a sulinak!!!! Vakáció!!!!!!!!

Ma megcsináltuk az utolsó vizsgát. Hát az az igazság, hogy kicsit csalódott voltam. Vagy inkább úgy mondanám, hogy nevetséges volt. Halálra izgultuk magunkat az utolsó héten, mert igazából senkinek sem sikerült igazán tanulni a vizsgára, mert mindenki minden szabad kapacitását a gyakorlati órájára való készülésre fordította. Hogy mi lesz velünk, már annyi új információt kellett elraktározni, hogy attól féltünk, hogy nagyon sok keveredés lesz belőle (mármint a fejünkben). Anatómiából volt itt egy tudós lány, és még az utolsó éjszakára nekemadta a jegyzeteit, persze segítésképpen. A jegyzetek aztán velem aludtak, és reggel, még pirkadat előtt úgy döntöttem, hogy mégis belenézek, ha már itt van. Másfél óra alatt átrégtam magam a 10 oldalon. Mondhatom, kb a 75 %át egyáltalán nem értettem, mert persze angolul is volt, meg anatómia is volt, meg hát csak egy jegyzet volt, vázlatpontok. A másik 25%-ot meg nem tudtam elolvasni, mert persze kézírás volt. Aztán letettem róla, hogy megértsem, és elindultam a vizsgára. Az elméleti vizsga egy 70 kérdésből álló teszt volt, 70 perc lett volna rá, és kb 20 perc alatt kész voltam vele.Az értékelésnél aztán kiderült, hogy 3 válaszom nem volt helyes, de abból is az egyiket törölték, mert a kérdés olyan volt, hogy nem lehetett rá rendesen válaszolni. És mindezt úgy, hogy nem tanultam. Szóval vagy én vagyok zseni, vagy a kérdések voltak kicsit egyszerűek, ezt mostmár nem fogjuk tudni eldönteni. A gyakorlati vizsga meg vicces volt, mert nehéz ászanákat kellett hosszasan kitartani, és valóban nagyon nevetségesek voltak a drága tanáraink, akik stopperral figyeltek minket, ahogy fejen, vállon vagy fél lábon állunk. Volt még egy választható gyakorlat Tratakának hívják, egy pontot kell nézni pislogás és hunyorgás nélkül minél tovább. Az volt a kívánalom, hogy minimum 5 percig kell nézni, és ha nem pislogtál és nem hunyorogtál ezalatt az 5 perc alatt, akkor plusz pontokért még 5 percig nézhetted. Ez elég durván hangozhat annak, aki nem tudja, hogy mi minden érdekeset lehet így látni, meg, hogy milyen különös hatásai vannak ennek a gyakorlatnak. Mindenesetre nekem sikerült 10 percig rebbennéstelen szemmel nézni ezt a pontot, és a végén megtapsoltak az osztálytársaim és elneveztek trataka királynőnek.
Aztán gyorsan kiértékelték az eredményeinket, és kihirdették, hogy mindenki sikeres vizsgát tett. Azon gondolkodtam, hogy mennyire mérges lettem volna, ha még tanulok is erre. Na de így is nagyon jó, hogy vége lett, és most lehet egy kicsit fellélegezni.
Holnap még lesz egy hosszú jógaóránk és egy közös meditáció a swamival és utána már igazán tanárok leszünk. Este meg ünneplés lesz, a szokásos "Final ceremony" ami minden hónap végén van, csak most azzal a különbséggel, hogy a 20 tanárképzős is megkapja a diplomáját nemcsak az első havi intenzívesek, aztán még egy piros övet is fogunk kapni, mert a vizsgánk erre is érvényes, meg áldást a fejünkre meg fehér pólót, aminek a hátán az van, hogy "Agama jógatanár"szóval nagyon muris lesz.
Ezen az ünnepségen aztán elő fogunk adni valamit, amit ma délután kezdtünk összerakni, képzelheted, hogy hogy elő lesz készítve. Táncolni fogunk mi lányok néhányan, a zenét pedig a fiúk szolgáltatják úgy, hogy a testükön dobolnak ütemesen és lelkesen, és a végén összekeveredünk velük, és ennyi. Ez remélem, izgalmasabb lesz, mint ahogy ezt most itt el tudtam mondani.
Ma még valami történt velem, elmentem egy gyógyító emberhez, akiről itt az a hír járja, hogy a zenéjével gyógyít. A hangszer,amin játszik egy kivájt farönknek látszik. Gyönyörűen át van festve a külseje, és ha belefúj, akkor különös rezgő dörmögő hangot hallat. Dizsuridunak hívják. (A hangszert) Ezzel a hanszerrel lengett ma engem körül ez az embber (őt meg Mitoknak hívják), miközben én a földön feküdtem, és miközben nagy élvezettel hallgattam ezt a "zenét",elnyomott az álom, és arra ébredtem, hogy nagy csend van. Szóval, ez volt. Nem tudom, meggyógyultam-e, az a szerencse, hogy nem voltam beteg, csak ki akartam próbálni ezt a rezonancia gyógyítást. Aztán még a biztonság kedvéért elmentem egy masszázsra is, és mostanra már nagyon elfáradtam ezttől a sok gyógyulástól.
Vasárnap átköltözök az eredeti helyemre Az Ananda resortba, ahol már nem lesz konyhám, úgyhogy nem tudok főzőcskézni, viszont nagyon jó éttermük van, ott fogom magam kiszolgáltatni. És ott van medence is, meg nagy társadalmi élet, szóval kicsit kipihenem magam az utolsó héten. Lesz még ugyan egy tantra workshop, de az már fakultatív és én már kétszer is megcsináltam, oda csak néha fogok benézni.
Legyetek jók, ha tudtok, nem sokára jövök.