sssssssssssssssssssssz

leeresztettem! Tudod, mint a lufi.

Vége az un. Hastánc tanfolyamnak, és ennek örömére tegnap este egy bemutató tartottunk az iskolának. Rengetegen eljöttek és tapsoltak nekünk. Nem bemutatónak, hanem felajánlásnak hívtuk (offering), hogy nehogy azt higgyék, hogy öt nap alatt meg lehet tanulni hat tánckoreográfiát úgy, hogy érdemes legyen a közönségnek a technikára figyelni. Így ymegkértük őket, hogy csak vegyék ajándéknak, és élvezzék.
Úgyhogy az egész csak egy közös élvezet volt. Persze, én, csak magamról tudok nyilatkozni, és azt merem mondani, hogy volt néhány pillanat, amikor valóban élveztem, amikor éppen belűlről jöttek a mozdulatok, és nem a többiekről lestem éppen, hogy mi is következik.
Na most, még azt is elképzelhetitek, hogy milyen lehetett a sok gyönynörű, szépen feldíszített fiatal nő, ahogy csilingel, meg kígyózik, meg nyolcasozik a csípőjével, őszintén szólva, a néhány elvarázsolt pillanat szüneteiben arra is gondoltam, hogy kicsit kilógok a sorból, aztán elhessegettem.
Szóval nagyon jót tett testemnek-lelkemnek, megéreztem újra, hogy a tánc mennyire természetes mozgás, és el is döntöttem, hogy kb 100 éves koromig valamilyen formáját valahogy beépítem a mindennapjaimba.
Betettem egy képet, hogy beleszagolhassatok a hangulatba, de lehet, hogy kicsit sötét lett. Nem baj, annál jobb!

Szóval ma leeresztettem, igyekszem összeszedni magam, mert az utolsó hetem következik, el kell varrnom a fércműveket, le kell zárnom sokmindent, amit itt elkezdtem, aztán még egy kis rövid Koh samui és Bangkoki kalandozás után hazarepülök.