Megint eltelt egy hét

Iszonyatosan repül itt az idő. Két hete vagyok itt, a napok tömve vannak eseménnyel, minden nap felér egy otthoni héttel, és mégis úgy érzem, hogy repülnek a hetek.
A napjaim nagyjából egységes ütemben zajlanak , napi kétszer 2 óra jóga, benne kb fél-háromnegyed óra elmélettel mindíg az új ászanával kapcsolatosan, és minden este egy fajsúlyos előadás, ez is általában két, néha háromórás.
Péntek esténként (talán csak minden második héten) Anahata (szívcsakra) meditáció van, ami annyit jelent, hogy szépen előkészített teremben körbeülünk, (bárki résztvehet) és a szívcsakrát nyitogató (azzal rezonáló) zenére meditálunk. Egy valaki középen ül, és kapja, a többiek a körben pedig küldik a szeretetet felé. Aztán csere, és lassan mindenki megtapasztalhatja a felé áramló szeretetet. Valóban nagy különbség a körön ülni, vagy középen. Most kb 40-en voltunk, és mindenkire másfél perc jutott. Mondhatom, elüldögéltem volna még néhány percig ott középen.
Csütörtökön un. maunán voltam, ami meg azt jelenti, hogy 24 órán keresztül nem beszélek. Hát, voltak időszakok, amikor nagyon élveztem, hogy nem kell résztvenni a társasági életben, máskor feltünt, hogy beszéd híján mennyi kreativitás kell, hogy az ember életben maradjon (pl. enni adjanak). Persze itt ezt megszokták, hogy néha megnémulnak egyesek, és nem tűnik nagyon különösnek, mindenki segít a némáknak. Jönnek a felismerések, mint minden különös élethelyzetben, például arról, hogy mennyi felesleges energiát pazarolunk lényegtelen dolgokra, hogy mennyivel összeszedettebb tudtam lenni a saját dolgaimat illetően, mint amikor állandóan kifelé figyelve azt fürkészem, hogy kinek lehet köszönni, és néhány szót váltani, vagy, hogy ki mit vár el tőlem stb..Egyébként pedig nagyon pihentető érzés testileg is. Talán a torkom is pihen (?) Aztán meg nagyon felszabadító érzés, hogy újra beszélhetek.
Minden héten lesz egy ilyen napom, a csütörtök. Azt is javasolják, hogy hetente egyszer böjtöljünk is, (24 vagy 36 óra csak víz) Ezt még nem kezdtem el, de jövő héten ez is jön. Péntekre tervezem, úgy, hogy csütörtök estétől szombat reggelig tartom. Ez elég nehéznek látszik most, mert a detox kúra után nagyon vágyódom a finom kajákra, de azért talán sikerülni fog.
Tegnap például, miután megebédeltem friss vegyes salátával és barnarízzsel, teljesn jól voltam lakva, és még kívántam valamit. És itt nem tréfálnak az adagokkal, nagyon nehéz "valami kis picit enni", úgyhogy hoztak még "egy kisadag" sült banánt és sült ananászt (ezt lisztes bundában kell elképzelni kis gombócokként, szóval sok liszt, kevés gyümölcs, és mindez olajban kisütve, mellé egy kis méz. A detox óta ez volt az első ilyen un. Tamasikus (súlyos, nehéz, lehúzó) étel. Meg is lett az eredménye, mindjárt nagyon álmos lettem, lefeküdtem "10percre" és egy óra múlva arra riadtam, hogy most kezdődik a délutáni jóga. Álomittasan lebotorkáltam, és éppen jókor érkeztem a napüdvözlethez. Aki tudja, mi az, annak nem kell magyarázni, hogy holdkórosan ezt elég nehéz abszolválni, és sikerült is meghúzni valamit a lábamban, most aztán jól lelassultam. Alig birok menni, (na azért birok, csak fáj) Szóval hamar utolért a "karmám" Már a kis gombócok láttán felötlött bennem, hogy ezt talán most nem kellene, így tele gyomorral betankolni, és mégis megtettem. De Tanulok!
Az igazság az, hogy a detox után még mindig nem nyertem vissza a teljes energiámat, főleg, ha figyelembe vesszük a nagy megterhelést. De talán valami más módját kell találni az energiagyűjtésnek.
Elkezdtem egy intenzív szemjavító programot is szerdán, rávettem másik 3 kollégát, hogy csináljuk együtt. Ugyanis iszonyatosan felháborított a legutóbbi szemüvegjavítási akciómnál, hogy ahhelyett, hogy megjavították volna a szemüvegemet rávettek, hogy csináltassak egy másikat. A doktornőnek elmondtam, hogy inkább megjavítom a szememet, aki nagyon ingatta a fejét, és azt mondta, hogy ő már sokezer szembeteggel találkozott, volt köztük sok olyan is, aki megpróbálkozott ilyen technikákkal, de még soha senki nem jött hozzá azért, hogy csökkentse le (vagy növelje)dioptriát, mert javult a szeme tőle. Erre én megfogadtam, hogy, jó, akkor én leszek az első. Persze sok egyéb motivációm is volt, de ezeket most nem részletezem, minden szmüveges tudja, hogy milyen macerákkal jár ez a dolog. Szóval tanulmányoztam a szemjavító jógatechnikákat, és kiválasztottam közűlük néhányat, megbeszéltem a társakkal, és bevállaltuk, hogy naponta 15 perccel kezdjük, és hetente megosztjuk a tapasztalatokat. Aztán nekiláttam, és két napig intenzíven csináltam. Már a második napon éreztem, hogy valami nem stimmel (fura fejfájás, szemizomláz, ilyesmik voltak) A harmadik napon megkérdeztem a doktort, hogy ez normális-e, neki persze felcsillant a szeme, és rendkívül boldog volt, mert ezt itt úgy hívjuk, hogy purification effect (tisztulási mellékhatás) és bátorított, hogy csak folytassam fokozatosan, és cseréljem fel az intenzívebb gyakorlatokat az energetizálókkal néhány napig. Szóval mára már a szemem rendben van, folytathatom a procedúrát.
Tegnap a swámival volt egy tanári meetingünk,elmesélte hogy hogyan keletkezett ez az iskola, és, hogy valójában mit is tanítanak itt, beszélt a felépítéséről, és a különféle hatásokról, amiknek az eredményeként állt össze a rendszer itt. Nagyon jó volt hallgatni, sokminden összeállt a fejemben az iskoláról, a rendszeről, a lehetőségekről. Aztán beszélt a saját életpályájáról, ami persze nagyon összecsengett az előző mondandójával, mert valójában az őt ért hatásokból alakult az iskola. A legfontosabb megértenivaló az volt nekem, hogy az AGAMA jóga nem más, mint egy széles látókörű "megvilágosodott" ember szűrőjén keresztül hozzánk érkező tudás. És, hogy sokféle tudásból rakódott egymásra, és tudatosan a nyugati gondolkodás jellegzetességeit figyelembe véve lett renszerbe állítva.
Én egyelőre nagyon hálás vagyok az Univerzumnak, hogy ráakadtam erre a tudásra, és még hálásabb leszek, ha megkapom a szabad utat, hogy továbbadhassam.
Mára ennyi, most megyek megmasszíroztatni a sérült lábamat, talán bekenik valami boszorkánysággal is, hogy holnapra már fitt legyek.

Várom a reakcióitokat, kérdéseiteket. Úgy tudom, hogy ha a blog un. állandó olvasójává teszed magad, akkor értesítenek, ha új bejegyzés kerül a blogomba. (ez persze csak akkor érdekes, ha semmiről nem akarsz lemaradni)
Képet még mindíg nem tudok beszúrni, de már van remény, mert ha a kislányom megérkezik, ő biztosan segít megtalálni, hogy hova is varázsolja a képeimet ez a fránya gép. Én tudom őket nézegetni, de amikor arra kerül sor, hogy file-ként megtaláljam, akkor nem jön elő sehogy.