újabb beszámoló

Képzeld, most jövök éppen a kiropraktikustól, és most leírom, mi történt. Azért mentem, hogy tekerje mán ki a nyakamat, mert mindíg fáj egy kicsit, bár a jógától meg a masszázsoktól mindíg kicsit jobb lesz, de mégis van ott valami, ami mindíg visszajön (Tudod, amitől oldalról te is képes voltál 60 évesnek látni, pedig még csak 59 voltam)
Hát egy fiatal srác fogadott Fritz, és aszongya, hogy imádkozzunk együtt és kérjek gyógyítást. És akkor imádkoztunk (ezt is megtanultam itt) aztán megnézegetett, megtapogatott hümmögött egy kicsit, aztán lefektetett hanyatt és kézbevette a lábaimat, és azt kérte, hogy engedjem el, felemelte 90 fokra és összeillesztette őket, és megállapította, hogy teljesen egyformák a lábaim. (Első jó hír volt) Aztán hasra feküdtem, ki kellett kapcsolni a melltartómat a póló alatt, és ekkor már elég gyanús dolgot láttam, hogy cipőt húz mindkét lábára. Egy igazi bőrcipőt, és még egy söprünyelet is hozott a másik szobából, aminek a végére bőr volt kötözve. Ekkor már láttam, hogy itt nem babra megy a játék, mert tavaly véletlenűl tanúja voltam egy ilyen "gyógyításnak" a jógateremben, és elég rémisztő volt. Szóval a pasikám azt mondta, hogy csak huzogassam a vállaimat, mint a 4. bemelegítő jógagyakorlat, és lélegezzek szabadon, és ezzel elkezdett a gerincembe taposni a cipőjével, én meg csak nyögni tudtam szabadon lélegzés gyanánt, és amikor végigment az egész grincemen, akkor nagyon elkezdtem röhögni ezen a szabadon lélegzésen. Akkor át kellett fordítanom a fejemet a másik irányba, és mégegyszer megcsinálta ugyanezt, aztán fölülről lefelé is, és aztán az egyik cipőjét a vállam alá tette, a másikkal meg rátaposott a szárnyamra, majd fejátfordítás, és a másik vállamnál is ugyanez. Aztán még volt egy-két figura széken ülve is háttal meg szembe is, azok már nem voltak ilyen furcsák, aztán azt mondta, hogy semmi olyant nem talál nálam, amit a kiropraktikusok érdekesnek találhatnak, ugyan szemből látja, hogy a torkom egy kicsit jobbra húz, de ez szerinte valami lelki dolog lehet, és csak jógázzak tovább és menjek mélyebbre a jógában, és majd megtalálom a megoldást. Akkor ő ült le a székre, és eléje kellett térdpelnem, és akkor végre kitekerte a nyakamat, nagyokat roppantott jobbra is meg balra is, és aztán azt mondta, hogy ennyi.
Hurrá, most nem égett el a krumplim, úgyhogy most megyek és megeszem egy kis vajjal. Ja még azt is mondta, amikor a nyakamat tapogatta, hogy mennyi zöldséget eszem, Mert biztosan keveset, azért ilyen kemény a husom, én meg mondtam, hogy máshol is tapogasson meg, mert csak a nyakam ilyen kemény, és aszonta, hogy tényleg!
Ezt most azért írtam le, mert egyrészt nagyon friss az élmény, másrészt meg azt akartátok, hogy megírjam a tantrikus élményeimet.
Ezen kívül (vagy ezzel együtt is)továbbra is nagyon jól érzem magam, a tempó nem lanyhul, napi 4 óra jóga és 2 óra előadás, és az üres órákban az evésen és az alváson kívül még állandóan készülnünk kell a következő tanításunkra és a következő vizsgára. Szóval semmi szabadidő.
Holnap kezdődik egy filmfesztivál itt, amit néhány jógás csinál a tengerparton esténként 3 napon keresztül, oda igyekszem eljutni, ha sikerül sofőrt találnom, mert motort még mindíg nem vezetek.
A vizsgám jól sikerült, de azért még nem kell elbíznom magam, mert az összes részteljesítményt együtt értékelik majd a végén.
A tanítás nagyon húzós, főleg a nyelv miatt, angolul kell tanítanunk, első alkalommal csak egy sima jógaórát kellett tartani, az sem volt piskóta, mert egyáltalán nem mindegy, hogy mit mondunk, pontosan azt kell mondani, amit az okosok már egyszer kitaláltak, és magyarul is nehéz lenne bemagolni a szöveget, ha nam vagyok teljesen tisztában a jelentésével, hátmég angolul. És a tanulás közben rájöttem, hogy minden szótagnak megvan a maga jelentősége, és nem szórakozásból találták ki, hogy szóról szóra tanuljuk meg. Amikor ezzel tisztába jöttem, akkor már meg is barátkoztam a szöveggel, és onnantól könnyebben megy, de addig rettentő idegen volt az egész procedúra. A második tanításon már egy kiselőadást is kell tartani az egyik ászanáról, meg zenemeditáció is beillesztődött, erre készülök most.
Sikerült beválasztanom az egyik legkomplikáltabb ászanát, így most szívok egy kicsit, de abban bízom, hogy még van elég időm, hogy megtanuljam szerdán lesz az órám, és ma még csak múlt csütörtök van.
Az órákra beül egy tanár és árgus szemmel meg stopperral, meg a maga módján kritikusan végignézi, közen szorgalmasan jegyzetel, töltögeti az erre a célra kialakított kérdőívet. A probléma ott kezdődik, hogy amikor vége az órának, akkor ún, visszajelzés van. A tanár is a tanuló-tanár is és az összes diák vagyis leendő tanár elkezd visszajelezni, és akkor az én zsiráf füleim ki-be fordulnak, meg hirtelen sakállá változnak, aztán meg vissza zsiráfba, egészen beleszédülök a végére.
Van egy nő, aki hosszas előadásba kezd minden egyes tanítás után, és megmagyarázza az illető szerencsétlen kollégájának, hogy mit, hogyan kellett volna csinálnia, közben állandóan azt hajtogatja, hogy úgy érzem..... pedig egyáltalán semmit sem képes érezni, meg lágy nőies mozdulatokkal gesztikulál, mintha nem is a legdurvább módon éppen a földbe döngölné a társát, aki a világon minden tőle telhetőt megtett.
Szóval ez rémisztő, és túl sokat nem lehet tenni, próbáltam itt kérdezni a szervezőket, hogy nem-e lehetne-e egy kis Erőszakmentes kommunikációt beilleszteni a programba, vakarták a fejüket, hümmögtek, aztán azt mondták, hogy inkább én erősítsem meg a bőrömet, meg a lelkemet és fogadjam el, hogy vannak ilyenek is, meg mondjak neki ellent stb..Szóval ez nehéz. Én csak azon drukkolok, hogy amikor én tanítok, akkor legyen éppen maunán ez nő,(a mauna csendet jelent, ilyenkor 24 órán át nem beszélünk) és van rá esély, mert ezen a héten szerdán volt csendben, és lehet, hogy jövő héten is szerdán lesz.
De, hogy ne csak a rosszat mondjam, a többiek nagyon szépen jeleznek vissza, a maguk módján persze, ők is ítélkeznek, de a jószándék átsugárzik mindegyiken.

Most megyek aludni, mert itt a tyukokkal fekszem és kelek, 10 óra van, és éppen megérett testem-lelkem a lepihenésre.

Várom a ti visszajelzéseiteket, remélem azok nem lesznek ilyen kérlelhetetlenek, mint Gali-éi (így hívják ezt a kedves kolléganőt)

Szeretettel: Éva